És a héten alkalmam nyílt elmenni egy 2 órás ingyen varróórára is, ahol a varrógép használatának alapjait sajátíthattuk el, majd az óra végén egy papírzsebkendő tartót varrtunk. Igazán hasznos volt, tervezem, hogy részt veszek a 45 órás tanfolyamon is.
Ezelőtt sosem varrtam varrógéppel, most meg egy hét alatt kipróbálhattam a hagyományos, lábbal hajtósat és a modern, elektromosat is. Azt mondják, a lábbal-hajtóssal szebben lehet varrni, viszont nekem sokkal könnyebben ment az elektromossal, ráadásul ez utóbbi mindent tud, amit egy kezdő varrónő varrógépének tudnia kell, míg a lábbal hajtós sajnos, csak egyenesen tud öltögetni (és a cikk-cakk öltés már most nagyon hiányzik...). Bár azt is mondják, a régi gépekkel is meg lehet mindent varrni, csak sok esetben kézi varrásra is szükség van, vagy más technikára.
Mivel nincs elektromos gépem, egyelőre a régi gépen varrok. Ha beleszeretek a varrásba az elkövetező hetekben, akkor elmegyek a tanfolyamra. Ha ezután szeretnék itthon is komolyabban elmélyülni a varrásban, akkor azt hiszem, beruházok egy varrógépre is. De jó is lenne! Álmok, vágyak...vajon valóra válnak?
 |
| Papírzsebkendő-tartó: kicsit bénácska, de az első varrományom |
Itthon az első alkotásom egy levendulazsákocska lett. Csíkos lenvászon-szerű anyagból, csipkével és gombokkal díszítve, levendulával teletömve és nemes egyszerűséggel spárgával megkötve.
 |
| Levendulazsák |
És ide kívánkozik még egy kedves történet is. Dióda, a kiscicánk az anyagok között talált pihenőhelyet, miközben én varrtam. Erről pedig a kondorosi dédipapa jutott eszembe, aki szabó volt, és akit minden évben meglátogattunk, és néhány napot náluk töltöttünk, míg kicsi voltam. Emlékszem a kicsi, alacsony belmagasságú, dohos illatú házukra, a bimm-bammozó faliórára, a rengeteg haszonállatra, a kertre, a bádog vízhordó kannára, a kutyusokra, a zöldre festett nagykapura és az elengedhetetlen cicákra, akik dédipapa szabóműhelyében szunyókáltak és játszottak rendületlenül. Dédipapa kicsit morgott velük, de igazából sosem zavarta ki, vagy el őket. Ott tanyáztak a nagy kupac rongyhalmon, a varrógépen vagy épp a padlón, a kutyus meg szomorúan konstatálta, hogy csak a cicáknak jár ez a kiváltság. :)
7 megjegyzés:
Sok élményt-szépeket:)
Egy hasonló géppel varró amatőrtől, szeretettel, Júlia.
Köszönöm! Megnyugtató és bátorító a tudad, hogy olyan gyönyörű tarisznyák is varhatók ilyen egyszerű varrógéppel, mint amiket Te készítettel. :)
Nekem is van varrógépm. És varrtam én is eddig amit feltétlen kellett. Na aztán ráakadtam az ilyen tök jó és szép kis dolgokra, mit amit most csináltál, előbvettem a jó múltkorjában a varrógépet, és nincs meg az orsótartó fém izém. Paff......lehet utoljára kinthagytam,és eltűnt..... Elmentem a szakboltba, de ott mindenfélét mutattak, de egyik sem oylan volt mint az enyém. Úgyhogy valamikor be kéne fáradjak a varrógéppel.....
Nem egyszerű megoldás, mert egy nap szíbit ki tudok még venni, de kocsi az nincs....
De csak lesz majd valahogy...úgy varrnék én is ilyen szépségeket.
Ide is leírom, írtam privátba, a múltkori meghívóra is, most is írtam a no-reply@google.com címre levelet, remélem megkaptad.
neten is érdemes körülnézni (e-bay), hátha ott árulnak hozzá alkatrészt, és még házhoz is viszik. Sokszor küldföldről jóval olcsóbban viszik a postaládádig, mint idehaza, ha boltban vennéd.
Nem is tudom miért jó varrni...talán megnyugtató! Kikapcsol az ember és arra koncentrálok, hogy egyenesen haladjak:))D
Sok siker hozzá! Ügyi vagy te Ditti!
Igen, nagyon kikapcsol...mondjuk én nem csak arra figyelek, hogy egyenesen varrjak, hanem még arra is, hogy jól hajtsam a gépet. Persze az összhang még nem mindig van meg... :D
Van egy kis játék a számodra a blogomon! Remélem nem haragszol...! Puszi
Megjegyzés küldése