Ezt a cicát egy számomra nagyon kedves embertől kaptam, aki sajnos, már nincs köztünk.
Maga a cica bevallom, nagyon nem tetszett, igénytelenül volt kivitelezve rajta a festés, szomorú tekintete, kissé fáradt testtartása eléggé lehangoló dísztárggyá tette. De mivel az érzelmi kötődés miatt nem volt szívem megválni tőle, egy zacskó alján várta az új életét.
Az átalakulás után viszont most már olyan helyen csücsül, ahol mindig szem előtt van. <3
2 megjegyzés:
Annyi sok szép dolgot alkottál az utóbbi időben ahogy nézegettem! Nagyon aranyos ez a cicád is! Ügyes vagy!
Éppen most olvastam a Mai igében, hogy változni kell- és szépen ki van fejtve. Nem találhattam volna jobbkor cicádra:)
Puszi.
Megjegyzés küldése