2021. január 20., szerda

Karácsonyi kisgyermekes ajándékok

Furcsa, hogy több, mint egy éve nem posztoltam semmit, de egy örökmozgó kislány mellett hiú ábránd volt, hogy lesz időm kreatívkodni. Mondjuk ez azért nem teljesen igaz, mert a kislányunkkal már jókat festegetünk, gyurmázunk, néha 1-1 vonalat a papírra rajzolunk, de a produktum egyelőre nem erre a felületre való. :D

Viszont szeretném nektek megmutatni, hogy mit készítettünk 2019 karácsonyán az akkor fél éves, és 2020 karácsonyán a már 1,5 éves kisasszonnyal.

2019-ben teljesen bababarát festéket szereztem be, és ezt használva vettem le a babánk lábának lenyomatát, majd stabilo filctollakkal egészítettem ki a mintát mielőtt a szemek és a filc orr felkerültek volna rá. Ezekkel a képeslapokkal és saját készítésű karácsonyi fotókkal kedveskedtünk a szeretteinknek. 
A képeslapok több pinterestes ötlet egybegyúrásából születtek.




2020 karácsonya a járvány miatt nagyon szomorúra sikerült, de azért készítettünk szépségeket. Levegőn száradó gyurmát a kislányommal együtt kinyújtottuk és kiszaggattuk, majd a már említett babarát fetékkel hagytam hogy kipingálja a ded. 2 dísz esetében belenyúltam (hogy telibe legyen festve), de aztán rájöttem, hogy jobb, ha én egyáltalán nem adok a festéshez semmit, legyen úgy, ahogy egy 1,5 éves szerint jó. :) Aztán "közösen" felkötöttük rá a szalagokat, értem ezalatt, hogy én kötöttem, a lányom meg közben tekerte le a spulnikat. :D


Nem mondom, hogy bonyolult dolgok ezek, de úgy éreztem mindenképp itt a helye a blogon. Azt se mondom, hogy hamarosan újra jelentkezem, de bíztató, hogy most már esténként van kis lopott időm az alkotásra. :)

És közben remélem, hogy még vagytok, megtaláltok és olvastok. 

2019. december 23., hétfő

Karácsonyi temetői koszorúk

Idén az 5,5 hónapos kislányunk mellett nem sok mindenre futotta kreatív hobby terén. Ezt a pár koszorút is kb. 10 részletben sikerült megalkotni. 😊 A temetőbe készítettem őket, abból, amit itthon találtam.




2019. november 6., szerda

Házikó csokisdobozból

Szintén nem ma készült, hanem lassan 2 éve. Az alapja egy Kinder csokis doboz, amit festettem, kartonból vágott cserepekkel "fedtem", és egy széthullott tányéralátét pálcikáiból készített zsalugáterrel és kerítéssel dekoráltam. A belsejébe led mécses világít. Bár a képek nem adják vissza, nagyon hangulatos kis házikó lett, adventi időszakban gyerekekkel is elkészíthető, segít a ráhangolódásban. :)

a kiindulási alap








2019. november 5., kedd

Temetői díszek

Nem idén készültek, hanem tavaly és tavalyelőtt. Szeretem magam készíteni a temetőbe a díszeket, halottak napjára és karácsonyra is. Általában az itthon fellelhető alapanyagokkal dolgozom.
Most találtam meg a képeket, így gondoltam megmutatom nektek is. :)













2019. november 4., hétfő

Szív függők

Utolsó bejegyzésem óta anyuka lettem, és bizony-bizony a kisasszony már 4 hónapos múlt. Hihetetlen, hogy repül az idő. :) Óriási öröm és boldogság költözött az otthonunkba Nórival, ezzel együtt az életünk átalakult, sokkal kevesebb időm jut kreatívkodni, de ez így van rendjén. Viszont volt Nórinak pár jó hete, amikor sokat tudott napközben is egyedül aludni, akkor készültek ezek a szívfüggők a szomszédainknak a sok-sok babaholmiért köszönetképp.







2019. április 23., kedd

Hempergő kisbabának

"...nálunk a gólyamadár fuvaros lesz!" :) 
Bizony, bizony hamarosan érkezik a mi kis Tündérkénk, akire olyan régóta vártam. A szívem hálával teli, már alig várom, hogy végre találkozzunk! :)
Neki varrtam ezt a pihe-puha hempergőt maradék anyagokból, vastag közbéléssel, részben mama hagyatékából való gyerekmintás flanel anyagok felhasználásával. Amikor varrtam, még nem tudtuk, hogy kisfiú vagy kislány van-e a pocakomban, így uniszexre igyekeztem megalkotni. :)





2019. április 22., hétfő

Patchwork ágytakaró

Nagyon régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Történt, hogy tavaly augusztusban nagymamám meghalt, ő volt az utolsó nagyszülőm. Kapcsolatunk eléggé ambivalens volt. A sütés-főzés szeretetét egészen biztosan tőle örököltem, és tőle tanultam meg a konyhai fortélyokat az alapoktól kezdve. Az élet megkeményítette őt, és talán a szeretetét épp ezért nem tudta jól kifejezni, ezért kapcsolatunk nem volt felhőtlen, bár azt hiszem, mint egyetlen lány unokáját, nagyon szeretett.
Egész életében mindent gyűjtött, semmit nem dobott ki, mindennel spórolt, a manapság oly divatos "zero waste mozgalom" neki zsigerből ment egy életen át. Takarítónőként dolgozott éveken át, ahol a porronggyal is spórolt, és az automatikusan járó havi mennyiségből épp ezért hatalmas adagot hazahozott fel a szekrényében. Az érintetlen, puha flanel porrongyokból tudtam, hogy ha mama egyszer már nem lesz, egy takarót fogok varrni. És így is történt.
Az utolsó években a demencia az amúgy sem egyszerű természetét méginkább kifacsarta, és sajnos rengeteg fájdalmat okozott a körülötte élőknek. Míg a takarót varrtam, kivarrtam magamból az elmúlt éveket, és ma már -a lehető legőszintébben írom le- hogy nincs bennem semmi rossz érzés, sőt mosolygok sokszor, amikor a mozdulatomban őt látom (ahogy a krumplit pucolom,a tésztát nyújtom, vagy épp kapálok a kertben), vagy amikor hallom magamban, hogy egy-egy helyzetben mit mondana. Érdekes az élet, hogy a végén valahogy tényleg mindig csak a szebb pillanatokra emlékezünk,és a rossz, ha nem is múlik el, de egészen képes elhalványulni.

Szóval így varrtam meg a búcsútakarónkat:

Első lépésként az anyagokat 40 fokon kimostam, kivasaltam.



Ezután kicsit rendezgettem a színeket és mintákat, hogy kiválasszam, melyikekből varrjam meg a takarót.



Végül a kisebb virágos minták győztek, egy-két pöttyössel kiegészülve.

Minden anyagból 20x20 cm-es négyzetek vágtam. Volt, hogy egy-egy leeső darabból egy újbb négyzet helyett már csak egy háromszög jött ki (20x20 cm-es egyenlő szárú háromszög), de ezeket is kivágtam. Az Olfa kés és vágólap nagyon megkönnyítette a munkám.



Miután ezzel megvoltam, két négyzetet összevarrtam úgy, hogy ceruzával meghúztam az átlót, és vonal mellett jobb és bal oldalról is talpszélességgel végigvarrtam (a háromszögeknél értelem szerűen csak simán a hosszú oldal mellett talpszélességgel varrtam össze):


Ezután a rajzolt vonal mentén szétvágtam, és így két olyan négyzetet kaptam, amik már két színűek:



Az így kapott sok-sok négyzetet alaposan kivasaltam, majd ismét párosítottam, és hasonlóképpen összevarrtam kettőt-kettőt, majd szétvágtam, így már 4 féle anyagból állt egy-egy négyzet. Ezután újra vasalás következett.








Elkészültek a blokkok, amiket az ágyon rendezgettem el. Egy blokkal kevesebbet varrtam, amit a cicánk azonnal megtalált, és odafeküdt. :D Amíg a blokkot pótoltam, hagytam aludni a cirmost.




A blokkokat összevarrtam, és a szélére egy másik, mamától örökölt anyagból vastagabb csíkot varrtam, hogy keretet adjon a takarónak.
Ezután aláhelyeztem a közbélést és egy natúr színű óriási lepedőt (ez lett a hátlap, amit egyébként egy turkálóban vettem), és biztosítótűkkel végigtűztem, majd jöhetett a varrás. Ekkora nagy takarót az én kis ezeréves varrógéppemmel kín keserves összevarrni, de sikerült. A négyzetek szélén haladva varrtam össze minden sort hosszában és széltében, de a további steppelés  elmaradt, mert egyszerűen nem bírta a varrógép. :(




Az elkészült takaró szélére végül kiszabtam a szegő anyagot, felül géppel, alul pedig kézzel varrtam fel (sajnos ezen a fotón a kézzel való felvarrás még nincs készen, és azóta nem tudtam szép napfényben fotózni, de a lényeg látszik). A szegéshez segítséget innen vettem. Íme a szinte teljesen kész ágytakaró.









Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...