2019. április 23., kedd

Hempergő kisbabának

"...nálunk a gólyamadár fuvaros lesz!" :) 
Bizony, bizony hamarosan érkezik a mi kis Tündérkénk, akire olyan régóta vártam. A szívem hálával teli, már alig várom, hogy végre találkozzunk! :)
Neki varrtam ezt a pihe-puha hempergőt maradék anyagokból, vastag közbéléssel, részben mama hagyatékából való gyerekmintás flanel anyagok felhasználásával. Amikor varrtam, még nem tudtuk, hogy kisfiú vagy kislány van-e a pocakomban, így uniszexre igyekeztem megalkotni. :)





2019. április 22., hétfő

Patchwork ágytakaró

Nagyon régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel. Történt, hogy tavaly augusztusban nagymamám meghalt, ő volt az utolsó nagyszülőm. Kapcsolatunk eléggé ambivalens volt. A sütés-főzés szeretetét egészen biztosan tőle örököltem, és tőle tanultam meg a konyhai fortélyokat az alapoktól kezdve. Az élet megkeményítette őt, és talán a szeretetét épp ezért nem tudta jól kifejezni, ezért kapcsolatunk nem volt felhőtlen, bár azt hiszem, mint egyetlen lány unokáját, nagyon szeretett.
Egész életében mindent gyűjtött, semmit nem dobott ki, mindennel spórolt, a manapság oly divatos "zero waste mozgalom" neki zsigerből ment egy életen át. Takarítónőként dolgozott éveken át, ahol a porronggyal is spórolt, és az automatikusan járó havi mennyiségből épp ezért hatalmas adagot hazahozott fel a szekrényében. Az érintetlen, puha flanel porrongyokból tudtam, hogy ha mama egyszer már nem lesz, egy takarót fogok varrni. És így is történt.
Az utolsó években a demencia az amúgy sem egyszerű természetét méginkább kifacsarta, és sajnos rengeteg fájdalmat okozott a körülötte élőknek. Míg a takarót varrtam, kivarrtam magamból az elmúlt éveket, és ma már -a lehető legőszintébben írom le- hogy nincs bennem semmi rossz érzés, sőt mosolygok sokszor, amikor a mozdulatomban őt látom (ahogy a krumplit pucolom,a tésztát nyújtom, vagy épp kapálok a kertben), vagy amikor hallom magamban, hogy egy-egy helyzetben mit mondana. Érdekes az élet, hogy a végén valahogy tényleg mindig csak a szebb pillanatokra emlékezünk,és a rossz, ha nem is múlik el, de egészen képes elhalványulni.

Szóval így varrtam meg a búcsútakarónkat:

Első lépésként az anyagokat 40 fokon kimostam, kivasaltam.



Ezután kicsit rendezgettem a színeket és mintákat, hogy kiválasszam, melyikekből varrjam meg a takarót.



Végül a kisebb virágos minták győztek, egy-két pöttyössel kiegészülve.

Minden anyagból 20x20 cm-es négyzetek vágtam. Volt, hogy egy-egy leeső darabból egy újbb négyzet helyett már csak egy háromszög jött ki (20x20 cm-es egyenlő szárú háromszög), de ezeket is kivágtam. Az Olfa kés és vágólap nagyon megkönnyítette a munkám.



Miután ezzel megvoltam, két négyzetet összevarrtam úgy, hogy ceruzával meghúztam az átlót, és vonal mellett jobb és bal oldalról is talpszélességgel végigvarrtam (a háromszögeknél értelem szerűen csak simán a hosszú oldal mellett talpszélességgel varrtam össze):


Ezután a rajzolt vonal mentén szétvágtam, és így két olyan négyzetet kaptam, amik már két színűek:



Az így kapott sok-sok négyzetet alaposan kivasaltam, majd ismét párosítottam, és hasonlóképpen összevarrtam kettőt-kettőt, majd szétvágtam, így már 4 féle anyagból állt egy-egy négyzet. Ezután újra vasalás következett.








Elkészültek a blokkok, amiket az ágyon rendezgettem el. Egy blokkal kevesebbet varrtam, amit a cicánk azonnal megtalált, és odafeküdt. :D Amíg a blokkot pótoltam, hagytam aludni a cirmost.




A blokkokat összevarrtam, és a szélére egy másik, mamától örökölt anyagból vastagabb csíkot varrtam, hogy keretet adjon a takarónak.
Ezután aláhelyeztem a közbélést és egy natúr színű óriási lepedőt (ez lett a hátlap, amit egyébként egy turkálóban vettem), és biztosítótűkkel végigtűztem, majd jöhetett a varrás. Ekkora nagy takarót az én kis ezeréves varrógéppemmel kín keserves összevarrni, de sikerült. A négyzetek szélén haladva varrtam össze minden sort hosszában és széltében, de a további steppelés  elmaradt, mert egyszerűen nem bírta a varrógép. :(




Az elkészült takaró szélére végül kiszabtam a szegő anyagot, felül géppel, alul pedig kézzel varrtam fel (sajnos ezen a fotón a kézzel való felvarrás még nincs készen, és azóta nem tudtam szép napfényben fotózni, de a lényeg látszik). A szegéshez segítséget innen vettem. Íme a szinte teljesen kész ágytakaró.









Textil tulipánok cserépben

Idén ezeket  tulipánokat varrtam a locsolóknak. A kicsi cserepekbe gipszet öntöttem, és ebbe szúrtam őket. A cserepek tetejét a kertünkben szedett szárított mohával töltöttem ki, végül egy kis masni került rájuk.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...