2012. március 26., hétfő

12. hét: Szűcs mama horgolt terítői

Biztos vagyok benne, hogy fentről figyelnek ránk. Mosolyognak, ha boldogok vagyunk, és észrevehetetlenül simogatnak meg, ha épp szomorkodunk.
Anyukám anyukája, nekünk egyszerűen csak "Szűcs mama" (hogy a két mamát és papát el tudjuk különíteni, a vezetékneveket használtuk), már 15 éve nincs velünk. Sokszor eszembe jut, főleg, mikor anyára nézek, és őt látom, vagy amikor a saját dolgaimban fedezem fel őt.
Mama keresztneve Teréz volt. Szent Teréz egyébként a virágkertészek, virágárusuk védőszentje. Talán ezért is volt oly jellemző rá, hogy bármerre járt a világban és megtetszett neki egy virág, vagy bármilyen növény, egy aprócska hajtást tört belőle, amit aztán otthon elültetve, majd óriási szeretettel és türelemmel gondozva csodaszép növénnyé nevelt. Bármit ültetett, a hajtások mindig gyökeret fogtak. A virágok, növények szeretetét és pesztrálását biztos tőle örököltem.  És azt hiszem a kreatív énem legnagyobb részét is.
Mama kötött (már akkoriban otthon, saját kötőgéppel, rendelésre, nagyüzemben), horgolt, varrt. Nagyon ügyesen. A farsangi jelmezeink mindig hihetetlenül jól sikerültek. :) Amikor meghalt, egyetlen dologhoz ragaszkodtam csak, az általa horgolt, kicsike színes kockákból összeállított takaróhoz.
Aztán később anyu megmutatta mama apró, kerek horgolt terítőit, amik hozzá kerültek halála után. Nem különösebben érdekelt, bár már akkor is gyönyörűnek tartottam, csak épp nem a modern korral összeegyeztethetőnek. Jó, akkor még 20 éves sem voltam. De ahogy idősödöm, és egyre fontosabbá válik a múlt tisztelete, a családi kötelékek, az igazi értékek megőrzése és a generációk közti láthatatlan kapcsok erősítése, ezek a csipketerítők borzalmasan nagy értékké nőttek a szememben. Ezért döntöttem úgy, hogy méltó helyük lesz majd egyszer az én házamban. Így hát kiválasztottam hármat, elvittem és bekereteztettem őket: sötét, bársony hátteret választottam és egyszerű natúr keretet. A natúr kerettől kellően modern ahhoz, hogy bármilyen környezetben megállják a helyüket, így bátran és büszkén fogom egyszer a házam falára akasztani őket, és ha egyszer lesznek gyerekeim, akkor nekik még nagyobb büszkeséggel fogom mesélni, hogy ezeket a dédi horgolta. :)

A mesebeli takaró:

A csodaszép terítők új köntösbe bújva:


Ez a bejegyzés Szűcs mamának állít emléket, aki 15 éve húsvét környékén mosolygott ránk utoljára. Azóta csak Föntről teszi, és hiszem, hogy amikor ezek a sorokat íródtak, akkor is örült és mosolygott.

7 megjegyzés:

Flóra írta...

Ez igen szép és mintha rólam és mamámról írtál volna, aki szintén Teréz!!! volt....köszönöm az emlékezést....! Vannak véletlenek?
Jó éjt szép álmokat!

Ditti írta...

Szerintem nincsenek véletlenek. ;)

Szekeres Vera írta...

Köszönöm...

Ditti írta...

:)

Ditti írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
world-directory-sweetmelody írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Plánka Ágnes írta...

<3

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...