2012. október 28., vasárnap

43. hét: Szűcs papa és a bronzöntés

Nagyjából elkészült a kreatív sarkom, megérkeztek a hosszú-sötét esték, és beköszöntött a hideg idő is, így végre-végre lelkiismeret furdalás nélkül alkothatok (tudniillik, mindig a kert élvezte az elsőbbséget).
Készülök karácsonyra. Most épp ékszereket gyártok, és bár nagyon szeretném már most, majd csak december végén fogom megmutatni. Tényleg azt szeretném, hogy igazi meglepetés legyen azoknak, akiknek készül. :)

Viszont készült egy számomra igazén különleges lánc is. Nem attól csodás, hogy bonyolult, és nem is attól, hogy rajongok a pisztolyokért, hanem azért, mert ezt az én anyai nagypapám, Szűcs Papa öntötte bronzból. :)
Papa már rég nincs velük, de a csodás alkotásai, a bronz dísztárgyak velünk vannak (meg persze ő is, a szívünkben). Papa bronzöntőként dolgozott, ami gyerekként nekünk legalább olyan természetes volt, mint ha mondjuk asztalos, vagy pék lett volna. Csak most, felnőtt fejjel fogom fel, hogy fantasztikus, különleges és kreatív (!) munkája volt, hogy szerencsés vagyok, amiért a kicsi műhelyében láthattam, hogyan dolgozik, hogyan készülnek a szebbnél-szebb plakettek, szobrok, gyertyatartók, képkeretek...
Ez a kis pisztoly is az ő hagyatéka. Volt kicsike halacskánk is, több is, de fogalmam sincs hol vannak. Szerintem a padláson porosodnak a kinder tojásokból összegyűjtött játékaink között, bár ki tudja... A halacska sokkal inkább illene hozzám, amolyan igazi aranyhalacska lenne a nyakamban, akitől kívánhatnék hármat. :) Ha megtalálom, biztos elkészítem belőle a láncot.
De most a pisztolyra bukkantam rá. Akasztója nem volt, így bronz színű szerelőpálcikából aplikáltam rá egyet. Sima bonz színű szerelőláncra tettem, és úgy ítéltem meg, nem is kell ennél több.
Ez így vagány, egyedi és kellően visszafogott (egy pisztoly szerintem már önmagában is épp elég figyelemfelkeltő). Egy fekete garbóval szerintem igazán dögös. :) De azért megkeresem majd a halacskát. :)



Múlt héten Barbi barátnőmnek szülinapja volt, amire ezt a láncot kapta. Ez még régebben készült, de Barbi ízléséhez szerintem igazán passzol. Szereti a nagyon-nagy és harsány, illetve a a csilli-villi ékszereket (amiket én általában biztos nem vennék fel, de pont attól, hogy teljesen más az ízlésünk, egészítjük ki egymást jól). Ez az utóbbi, a csilli-villi kategóriába tartozik, és egy gyöngyös könyvemből készült lépésről-lépésre. Talán majd készítek magamnak is egyszer, fehér színben.



Más. Szeretném ha tudnátok (azok, akiket követek), hogy szinte minden nap olvaslak Titeket! A folyamatos kommentelésnek technikai és időhiánybeli korlátai vannak, ezért sokszor csak gondolatban írom meg a válaszaimat a bejegyzéseitekre. Ne haragudjatok érte, ne higgyétek, hogy nem vagytok fontosak!

1 megjegyzés:

Gonda Hajnalka írta...

Ismét szépek lettek!!! A Pisztolyka is igen különleges! Tőled is vehetnék egy pár órát ékszer készítésben.....Eljött az idő, hogy vegyek egy két hasznos dolgot, hogy szépen befejezhessem műveimet:)) Még hogy művek...nevetnem kellett!!!
Puszillak!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...